Dante szerint mi, férfiemberek harmincöt évesen érünk el az emberélet útjának felére, nel mezzo del cammin di nostra vita, ahonnét, tagadjuk vagy sem, már csak lefelé vezet az út. Hogy a harmincötödik év után mekkora táv van még hátra, az persze egyénenként kérdéses.Akadnak bicskanyitogatóan egészséges, provokatívan szikrázó szellemű emberek, döbbenetes vitalitással. Akiknek az élete nem szűkölködött kalandokban. Hogy ne menjek messzire, itt van mindjárt Clint Eastwood, aki idén töltötte be nyolcvannyolcat. Tiszteletet parancsoló életkora ellenére máig alkot, és az a hír járja, kicsattanóan egészséges. Van egy szekérderék gyereke, akik közül legalább kettő (Kyle és Scott) mintha még mindig adna a fater véleményére. Világlátott férfiú, egyesek szerint még idegen nyelven is beszél. Van mit a tejbe aprítania, és ez a pénz szorgos munka és a tehetség jól megérdemelt gyümölcse, nem pedig könyöradományból vagy közbeszerzésből való. Talán még a nőknél is kinéz némi siker, bár egy ilyen okos ember esetében az efféle probléma egy ideje nyilván kissé a háttérbe szorult.

Hamarosan azonban Clint Eastwood is azon találja magát, hogy túl van az utolsó kanyaron, és jól kivehető a célvonal. Ezeket a métereket totál egyedül kell megtennie. Egyszer rákérdeztem egy maratoni futó barátomnál, hogy mi az istenre gondol az utolsó kilométereken, ami tartja benne az erőt.

Csakis pozitív dolgokra

, válaszolta elmélázva. És hozzátette, hogy egy éven keresztül gyűjti és raktározza ezeket a dolgokat, mielőtt nekivágna az újabb negyvenkétezer-százkilencvenöt méternek.

Mr Eastwoodnak, azt hiszem, viszonylag könnyű lesz a célegyenes. Lesz kire és mire visszagondolnia. Például 1968-ra, amikor kasszasikere volt a Kémek a sasfészekbennel. Nem egy nagy film, de mégiscsak valami, ami megmarad az ember után.

Ebben az évben Magyarországon elkezdődnek az új gazdasági mechanizmus összefoglaló nevű gazdaságpolitikai reformok. Párizsban diáklázadások robbannak ki. Rossz időjárási viszonyok között lezuhan a 34 éves Jurij Gagarin MiG–15-ös vadászgépe. Memphisben agyonlövik Martin Luther Kinget. Los Angelesben agyonlövik Robert F. Kennedyt. A Varsói Szerződés csapatai szovjet vezetéssel 200 000 katonával, 5000 harckocsival lerohanják Csehszlovákiát, hogy véget vessenek a prágai tavasz néven emlegetett demokratikus folyamatnak. Az Egyesült Államok elnökválasztását Richard M. Nixon nyeri meg. A Békéscsabára tartó 6616/a sz. mentesítő gyorsvonat Mendét elhagyva Pusztaszentistván megállóhely közelében frontálisan összeütközik az 5565 sz. tehervonat mozdonyának „B” végével: 43 halálos és 66 sérült áldozat. Az Apollo–8 amerikai űrhajó három emberrel a fedélzetén Hold körüli pályára áll.

Örkény István ötvennégy éves. És végre kiadja, kiadhatja az Egyperces novellákat.

Örkény élete sincs híján kalandoknak. A száraz adatok felsorolása helyett inkább ajánlanám az Azt meséld el, Pista! című hangoskönyvet és szubjektív életrajzot/anekdotagyűjteményt. A XX. század egyrészt tálcán kínálta a kalandot, beleértve háborút és hadifogságot és emigrációt, ugyanez az évszázad máskor mindent megtett (útlevél megtagadásával, vasfüggönnyel, határzárral, kerítéssel), hogy véletlenül se lehessen kalandozni, elbitangolni, kiszabadulni, elmenekülni, világot látni vagy túlélni. A társadalmi mobilitás, a meggazdagodás és az elszegényedés mindennapos és sokszor esetleges volt, beleértve értve ezalatt kitelepítést, deportálást vagy esetenkénti előléptetést. Örkénynek sok mindenben volt része, és jó részét meg is írta. És közben ott voltunk mi, az átlagemberek (akikről Örkény ír és akikről Mr Eastwood filmet forgat), és ma is itt élnek köztünk Hábetlerék (Örkény speciel rájuk is utal egy novellájában), az egyszerre örök panaszkodók és egyszerre örök elégedettek is.

 Valkó Károly, A sótartó felé című egyperces hőse egy átlagember.

Vázoljuk fel hát Valkó Károly történetét a klasszikus, jól bevált 5W & H , a Who-What-Where-When-Why and How segítségével!

A novella helyszíne (Where) Magyarország. Felehetőleg Budapest. A családfő ugyanis a Margit-hídon karambolozott egyszer. Ursulának elsőként Budapestet mutatják meg a vendéglátók. Emellett a család félig-meddig polgári életmódja (autó, a cserediák fogadása, a német nyelvtudás) is erre enged következtetni. Az egészen konkrét helyszín pedig egy ebédlő, annak is a fehér abroszos asztala.

A novella időpontja (When) valamikor most van, napjainkban, értsd ez alatt az kádári puha diktatúra éveit. Már van lehetőség arra, hogy cserediákot fogadjanak egyes budapesti családok. A családfő

 mindig csak Olaszországba vágyott, de tavaly, amikor megkapta az útlevelet, hetven dollárral a zsebében nem mert egy ilyen hosszú utazásnak nekivágni

, vagyis van már lehetőség utazni, mi több, Nyugatra, ráadásul egy olyan embernek, aki maga szocdem volt fiatalon, és a sógora sikkasztott, sőt disszidált. Ezek nyilván nem a vad, rákosista idők, hanem a puhuló kádárista korszak, tehát 1963 után járunk. A terminus post quemet jól be lehet határozni abból a tényből, hogy a főhősnek egy Fiat 1500-as autója van. Az autó nem új:

Kanadából kapta, már használt állapotban, a sikkasztás miatt külföldre szökött sógorától.

Ezt a gépkocsit pedig 1961 és 1967 között gyártották. Ezen kívül az NDK (Warnemünde ott található) is 1964-ben kezdett konszolidálódni. Hogy egy állami vállalat középvezetője, Valkó Károly nyugati autót kaphat egy disszidens rokonától, az azt bizonyítja, hogy ez már erősen a langymeleg Kádár-diktatúra, ahol is a korrupt és korrumpálódó hatalom kezd megengedni ezt-azt az arra kicsit érdemesebbeknek, vagyis azoknak, akik (a maroknyi ellenzékin kívül) hajlandóak megkötni a maguk kis kompromisszumait, vagy befogják a pofájukat. Tehát úgy nagyjából az ország kilencvenkilenc százalékának, beleértve Valkó Károlyt, a főhőst is.

A szereplők (Who), Dramatis Personæ, a színre lépés sorrendjében:

Az egész rokonság (számuk nem részletezett)

Ursula, egy roppant csinos, tizenhat éves lány Warnemündéből, cseregyerek. Nem hogy csinos, egyenesen tündöklő szépség. Sokat  mosolyog, és csak németül beszél. A tündöklő szépségű tizenhatévesek szokása szerint kissé felületes, és nem túl sok kulturális nyitottság jellemzi:

- Das sind die ungarischen galuska.
- Nudeln? - kérdezte, mert csak a nudlit ismerte a szép warnemündei lány.
- Nicht Nudeln, sondern galuska - magyarázta Valkóné, és mindenki nevetett.

 Valkó Károly, a novella nyilvánvaló főhőse. Némettudása közepes. Elmúlt ötvenéves.

Szívbillentyű-elégtelensége miatt a körzeti orvos még a lépcsőjárástól is eltiltotta,

emellett a bal szeme folyamatosan romlik, szemüveget visel, de úgy érzi, nem segít. Mint minden olyan embernek, akinek rosszabb az egyik szeme (saját tapasztalat), semmi térlátása nincsen, nem tud távolságot felbecsülni – ez is közrejátszhatott abban, hogy  egyszer

a Margit híd kellős közepén rosszul becsülte a távolságot, és hátulról alácsúszott egy nagy autómentő kocsi emelődarujának.

Gépkocsival jár munkába, az autó, mint már említettük, egy 1500-as Fiat. Foglalkozását tekintve a (fiktív) a 71. sz. Építővállalat anyagátvevője. A kényelmes életmód, az életkora, a kalóriadús táplálkozás (halászlé, tejfölös paprikás csirke galuskával, kovászos uborka, háromféle rétes) következtében ugyancsak elhízott, az író testes családfőként határozza meg. Ráadásul jó magyar szokás szerint hajlamos agyonsózni mindent, a dietetikusok szerint ez sem tesz túlzottan jót az ember egészségének. Mindezeken túl

örök rettegésben élt, hogy nem újítják meg gépkocsivezetői jogosítványát.

, vagyis még aggodalmaskodó, szorongó típus is, de visszafogja magát

... nekivágott a hómezőnek, lassú tempóban, óvatosan. Ez már a vérében volt...

, és annyira nem hajlandó terhelni az embertársait, közvetlen rokonait, hogy még a sót sem meri elkérni tőlük, igaz, nem is figyel rá senki. Öltözködésére egyre kevésbé ad (kitaposott, fűzős, fekete cipő), és még kopasz is („Most ott állt, megkopaszodva bár, szervi szívbajával”).

Gyatra egészségi állapota, életkora és mellőzöttsége („amúgy se figyelt rá senki...”, „Azt várta, hogy valaki segít, de...”, „Erre se figyelt föl senki”) ellenére mégis úgy jellemzi magamagát, mint akinek állandóan szerencséje van. („Szerencséje volt.” „Tulajdonképpen ebben is szerencséje volt” „Az ő hagyományos szerencséje most se hagyta cserben.) Mi más volna ez az állandó ismételgetés, mint a vesztesek állandó önigazolása?

Mint látható, Örkény rengeteg apró részlettel szolgál, és ezekre nagyon is oda kell figyelni. Egy egypercest tilos egy perc alatt elolvasni. Egy hosszú műfaj, egy regény, egy eposz, egy elbeszélő költemény esetleg elbír egy-két rosszabb mondatot. Egy rövid műfajban azonban minden egyes szónak, hangnak szerepe van. Ezért sem tartom szerencsésnek, hogy amikor megpróbálnak egy irodalmi művet filmre adaptálni, akkor nem ügyelnek olyasmire, mint hogy a főhős kövér és lompos. Így talán épp a lényeg vész el.

Szerepel még Valkó Tildi (Matild vagy Klotild), Valkó Károly kisebbik lánya. Valkónak ezek szerint van egy nagyobbik lánya is. Valkó életkorából ítélve a lány egyidős lehet a szépséges Ursulával (16), aki nyilván cseregyerek Budapesten, hogy majdan Tildi tölthessen el néhány napot a hűvös és szeles, de izgalmas Warnemündében. Tildi éppen abban az életkorban van, amikor – és ezt tapasztalatból tudja minden középkorú, lányos férfi – a hajdan istenített, később kedvelt figura a legjobb esetben megtűrt, de mindenképpen kissé terhes figurává válik. Irány Warnemünde!

Futólag megemlíti Örkény Valkónét, amint épp az ungarischen galuska és Nudeln közötti különbséget próbálja megmagyarázni, majd – a férj víziójában – visszatér rá még egyszer, egy hosszabb mondat erejéig:

A feleségét viszont már csak homályosan látta, belemosódva a téli hómező derengésébe. Épp nevetett. Biztosan hibásan mondott valamit németül - gondolta az anyagátvevő, miközben továbblábolt a térdig érő hóban.

Valkóné keresztnevét nem tudjuk meg, de azt igen, hogy van egy fiútestvére, aki most Kanadában él, itt, Magyarországon pedig sikkasztásért elítélték, és tőle való a Fiat autó. Mindezekből előttünk áll egy nő, akit Valkó annak idején szerethetett (nagyon fontos, hogy Valkó elhomályosuló tudatában a feleség nevet!), jobban beszél németül, mint a pipogya férje, és nyilván egzisztenciálisan is magasabb pozícióban áll. Hiszen a testvérének volt alkalma sikkasztani, így nyilván nem egy közönséges melósról, egy vidéki gázszerelőről van szó, akinek nem igazán van miből lopnia, hanem ennél magasabb tisztségről. A sógor ráadásul még el is tudott menekülni a felelősségre vonás elől, méghozzá Kanadába: tehát volt nemzetközi, kék útlevele, nem csak piros.

Tapasztalat szerint a magyar családok képviselői általában azonos szociokulturális háttérrel bírnak, így aztán megkockáztatom, hogy Valkó-házasság egy nem egyenrangú felek között köttetett mésalliance, ez is lehet oka Valkó fájó, kegyetlen mellőzöttségének.

A Where, When és Who után következhet What. A mi történik.

Pusztán csak annyi, hogy egy kövér, szívbeteg, egy jó ideje senki által észre nem vett anyagbeszerző, egy középkorú láthatatlan ember megmördol egy vacsoraasztalnál, szívrohamban. Mindennapos eset.

Hogy az egész asztal, a rajtalevővel s körülülőkkel, mintha megtágult volna. A kis tárgyak megnőttek, a nagyobbak még nagyobbak lettek. A tányérka, mely a savanyúságnak volt odakészítve, akkorára nőtt, mint egy szökőkút medencéje, egy heverő fogpiszkáló, mint egy előregyártott vasbeton gerenda.Nem csoda, hogy ebben a táguló univerzumban Valkó csak ment, ment, aztán sietségre fogta, de a sótartó (bár nem is távolodott) semmivel sem került közelebb.

 így válik érthetővé. Valkó nem lép fel az asztalra, hanem rázuhan: a megnövekvő tárgyak ezzel magyarázhatóak. Amikor Valkó 

áthajolt az asztalon, valósággal ráfeküdt,

az valóságban így is van: Valkó az asztalra valóban dől és ráfekszik, vagy talán le is zuhan. És az, hogy hómezőn vág át a főhős, és az, amikor a

Lába szárán lassan kúszott föl a jég.

, a

...halkulóban a nagy vendégzsivaj.

valamint a

...zihálva nézett körül.

, tényleges, valós érzések és cselekedetek.

A többi kép csak a képzelet. Született már egy elemzésünk a János vitézről, ott is arra kellett, hogy jussak, hogy a csodás elemek a kihunyó elme szeszélyes játékai. Hogy milyen lehet a halál előtti utolsó pillanat, arról írt már Ambrose Bierce (Bagoly-folyó: megvan filmen is), írt már James Jones (Most és mindörökké). Leginkább talán Tolsztoj írt (Ivan Iljics halála). Ha pedig egy idevágó filmhez akarunk folyamodni, akkor beugorhat a Brazil, a Harc a tenger alatt, a mi sem adja magát inkább, mint az Amerikai szépség utolsó jelenete.

Úgyhogy jöhet végre a How és a Why. A két utolsó elem.

Hogy miért épp most halt meg ez a Valkó. Mi váltotta ki a sztrókot?

Azt hiszem, ez csakis Ursula lehetett, a tündöklő szépség. Valkó, mint a tragikomikus, középkorú férfiak, kissé belehabarodik Ursulába, és tetszeni kíván neki.

- Hol a só?
Ursula miatt németül is el kellett mondani mindent. De Valkó még kívánta is a kérdésre a választ, a mosolyra a viszonzó mosolyt. A
- Der Salz? - kérdezte, s rámosolygott Ursulára.
- Das Salz - javította ki a lány visszamosolyogva, és a sótartóra mutatott. Aztán, sajnos, másfelé fordult a figyelme.

Csak hát az öreg szívének, úgy látszik, ez a hirtelen jött adrenalinlöket, a megszaporodó pulzus túl sok volt. Az egyik utolsó jelenet, helyesebben utolsó két, ami Valkó tudatát  még a valósághoz köti, amit éppen ekkor hagy el, a

Üres a látóhatár, eltűnt a rokonság, el a felesége, el még a warnemündei lány tündöklő szépsége is.

, és figyeljük meg, hogy a rokonság-feleség-warnemündei lány nem csupán felsorolás, hanem egyenesen fokozás. Az eddigi idézett mondatok között is akad olyan, amiben az ismétlésnek kiemelten fontos szerepe van, elegendő lehet csak Valkó szerencséjére vagy Ursula ragyogására visszaemlékeznünk.

Szimbolikusnak tartom egyébként a műben lévő számokat is. Tíz-tizenkét kilométert autózik Valkó, és tizenkét kutya húzza a kutyaszánt. Három napon és három éjjelen át hajtja a kutyákat, és akkor, amikor Scott kapitánynak, kamaszkora ideáljának képzeli magát, akkor

Csak behunyta szemét, s már ő volt az angol kapitány, aki fagyhalált halt a Déli-sarkon... és tessék! Milyen az élet! Most ott állt, megkopaszodva bár, szervi szívbajával, abban a tragikus hatnapos hóförgeteg­ben, és ostora pattogtatásával nógatta futásra a tucatnyi izmos, hosszú szőrű, sarkvidéki kutyát.

(Felhívnám a figyelmet itt az Örkényre annyira jellemző

Milyen az élet!

echte pesties mondatra. Aminek itt, bizony, fájdalmasan mély értelme van.) Noha a számmisztikával csínján kell bánni, mert igazából nincs olyan szám, amibe az ezoterikus vagy ködös elme nem láthatna bele jelentéseket, ám itt, ahogy megfigyeljük, úgynevezett meseszámokról van szó. A hat nap arra utal, ami a munka – Valkóra most a hetedik nap vár, a végső pihenés. És még csak azt sem állíthatjuk, hogy Robert Scott kapitány hóviharba került volna. A kimerültség és a rossz szervezés végzett vele és társaival. Ez a hat nap Örkény leleménye -- és tudjuk jól, hogy a műveiben, elég csupán a döbbenetesen mély és filozofikus Ahasvérust vagy A megváltót emíteni, a bibliai párhuzamok, utalások elég gyakoriak.

Ugyancsak szimbolikus értelmű a kovász és a só is. A sótartó egyenesen egyfajta elérhetetlen Szent Grállá lényegül át, a távolság nem csökken. És ha nem fedezzük fel a

Csak egy aranyszín lángocska libegett a fekete égen, a sótartó közvetlen közelében. Tildi ugyanis a német vendég tiszteletére kiverekedte, hogy két gyertya is világítson a vacsoraasztalon. Az anyagátvevő áhítattal nézte. "Istenem - mondta magában. - Északi fény!"

-részben a ravatalok már-már kötelező kellékét, a két kandelábert, akkor irodalom helyett inkább találjunk magunknak valami más elfoglaltságot.

 Nem feledkezhetünk meg a hídról és a kampóról sem. A híd mindig szakrális értelmű is, a Margit-híd különösen az. Ez az egyetlen híd Budapesten, aminek hármas kereszteződése van, és a hármas keresztút mindig valami végsőt, valami fontosat jelent az irodalomban, elég felidéznünk a Csongor és Tündét vagy a Macbethet. A Margit-híd pedig a magyar irodalomban kicsit is járatos embernek a Híd-avatást kell, hogy előhívja. Ennek a balladának is halál a vége.

A kampó, amire az autót akasztják fel, egy kicsit nehezebben megfejthető elem. Itt a római szokásokat kell felidéznünk. A hazaárulásért kivégzetteket az ókori Rómában nem hamvasztották le, hanem a meggyalázott holttestüket vaskampókkal húzták a Tiberisbe (lásd Suetonius). Valkó ugyan nem hazaáruló, de az biztos, hogy pártárulónak. a szocdem párt ugyanis az akaratgyenge Szakasits alatt lepaktált Rákosiékkal, Valkó pedig

...még ifjan is szocdem volt, nemhogy királypárti.

 Azon kívül Valkó Károly, szegény, elkövet még néhány olyan bűnt, amely miatt akár Dantéval, akár Vergiliusszal is találkozhat. A falánkság és a jóra való restség csak kettő ezek közül. Olyan ember ő, aki rosszul döntött, kompromisszumokat keresett és folyvást csak halogatott.

Éljen Anglia! - holott sose járt Angliában, mindig csak Olaszországba vágyott, de tavaly, amikor megkapta az útlevelet, hetven dollárral a zsebében nem mert egy ilyen hosszú utazásnak nekivágni.

Ahogy az ember öregszik, a távoli emlékek, a gyerekkor emlékei egyre élesebbek, a közelmúlt eseményei érdektelenek. Valkó Károly a halála előtti pillanatokban a gyerekkor beteljesületlen, beteljesítetlen álmaihoz tér vissza. Scott kapitányhoz és a kutyaszánhoz. Ez utóbbi nagyon érdekes szimbólum. Örkény maga nagy kutyabarát volt, ez tény. A kutyafogat pedig egy másik novellájában is el központi szerepet kap, és árulkodó a címe is, a Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók. Valkó végre, lám, végre megvalósítja.

A Scott utolsó útján kívül még a hősiesség, a hősies gyerekkor szimbóluma a kard hosszúságú késpenge is. És külön hősies az, ahogy Valkó hitet tesz a Király és Anglia mellett. Vagyis a hagyomány és a demokrácia mellett, amiről Magyarországon a hatalomnak néhány ritka kivételtől eltekintve soha nem volt, és, ahogy elnézzük, nem is lesz lövése sem.