Horváth János írt egy nem is annyira rossz elemzést erről a versről. Az elemzés nyelve persze kissé nehézkes: Magyarországon egészen egyszerűen muszáj, hogy a tudományos szöveg olvashatatlan és patetikus legyen. Azért próbáljuk meg magunkat átrágni rajta! Érdemes.

A gondolatformák húmora teszi oly derülten elevenné Petőfinek egyik ma is legkedveltebb népdalát, a Befordultam a konyhára kezdetüt. A dal tulajdonképpeni mondanivalója csak ennyi: úgy tettem, mintha pipagyújtani mennék be a konyhába, pedig a leány kedvéért mentem; aligha belé nem szerettem. De ez a csipetnyi tartalom mennyi kedves fordulattal, játszi elszólásokkal, visszavonással, humoros igazítással jut el a két utolsó sor nyílt beszédéig. A pipagyújtás csak ürügy; a vers pedig nem azzal kezdi, hogy „úgy tettem, mintha...”, hanem egyenes állítással: „rágyújtottam a pipára”, s csak azután javítja ki magát: azaz rágyújtottam volna, stb. A színlelésben rejlő kettősséget nem mint színlelést közli, logikusan meghatározó beszéddel, hanem felbontja elemeire; ami benne csak utólagos magyarázatnak kieszelt ürügy, azt minden teketória nélkül eljátssza, külön, mint igazán megtörtént dolgot; s csak miután kimondta a valótlant, igazítja helyre, s ismét sok szóval, a kimondottat eltörlő tiltakozásokkal (a pipám javában égett -- nem is mentem én avégett) tér rá lassan-lassan az igazságra (hogy odabenn szép leány van). Két versszaknak pusztán a gondolatformák primitív furfangján alapuló húmora vezet el végül ahhoz az egyszerű tényhez, hogy a leány kedvéért ment be. A „közeledés” fentebb ismertetett jellege itten inkább a szándékos, tréfás hátráltatás színében tűnik fel, s a gondolatformák eleven játékából eredő húmor nem csupán a genre-alak sajátja, hanem kétségtelenül a műköltőé is, ki művészi célzattal használja fel a kifejezésbeli igénytelenséget. A dal továbbhaladása aztán megint „közeledő párhuzam” által történik, melynek egyik eleme a lobogó tűz (mit a leány rakott), másik egy megfelelő kép: a leányszem tüze. Itt kapcsolódik hozzá az előbbi sok szó rövid eredménye: „én beléptem, ő rám nézett”, s végre, a fölmerült kép „tűz” eleme tovább munkálván, eléri dalbeli végzete mind a delikvens pipát, mind pedig a daloló szívét: „Égő pipám kialudott, Alvó szívem meggyulladott”, pompás rávágással rántva össze egy gondolategységbe kezdetet és véget, eszközt és lelkiállapotot.

Sok igazság van ezekben a szavakban. Petőfi valóban él a késleltetés eszközével, amely kétségkívül komikussá teszi a művet. Igaz, Horváth pont arra nem tér ki, hogy vajon miért is élhet a késleltetés és a humor eszközével Petőfi. Ezen kívül Horváth elsiklik néhány nagyon is szembeötlő tény felett.

Ez a vers ugyanis nem csupán humoros, de amellett kifejezetten erotikus is. Találtam én már olyan, a maga nemében zseniálisan erős feldolgozást, ami érzékelteti eme konyhai eseménysor meglehetősen pikáns voltát. Noha persze ez a filmes feldolgozás sem követi teljesen pontosan az eredeti művet.

Ha magunk elé képzeljük a jelenetek egymásutánját, fel kell tűnnie néhány dolognak. Aki már pipázott életében, az tudja jól, hogy egy pipa meggyújtásához kell némi idő és némi gyakorlat. A dohány nem lehet túlságosan laza, sem túlságosan szoros. A pipának jól kell szelelnie. A Petőfi-korabeli pipa elég ormótlan, súlyos szerszám. Egyáltalán nem olyan kényelmes jószág, mint a cigaretta vagy a szivar, amit csak úgy lazán tartunk a szánkban. A cigarettát ezen kívül parázslik magától is, a jó szivarnak is ugyanez az ismérve. Ha azonban a pipán nem szívjuk folyamatosan, az bizony egy idő után elalszik. Aki valaha is részt vett tűz- és balesetvédelmi oktatáson, az tudja jól, hogy az égéshez három dolog szükségeltetik, éspedig éghető anyag, megfelelő hőmérséklet és oxigén. Így aztán a hős nyilván a kezében tartja ezt a dohányzóeszközt, vagy legalábbis időről időre kénytelen a kezét is használni.

Ha a pipa javában ég, ahogy azt Petőfi írja, az ékes bizonyítéka annak, hogy már jó ideje foglalkozunk vele. Azt minden pipás megerősítheti, hogy jó pár percnek el kell telnie, mire ez a jószág kellően füstölni kezd. Ezt a tevékenységet nem lehet fel-alá járkálva végezni, hanem meglehetősen hosszú ideig nyugalmi helyzetet kell felvenni. Ahhoz, hogy aztán ezt a helyzetet megszakítsuk, komoly elhatározás kell. A pipások nem olyan hebrencs, felugrálós típus, mint a cigarettások.
A vers hőse, a lírai én, hogy ezt a csúf kifejezést használjuk, nem csak úgy ad hoc megy ám ki a konyhába, hanem viszonylag hosszú vívódás után. A Horváth János által felismert késleltető technikák is inkább azt a zavart hivatottak leplezni, amit egy meglehetősen begerjedt fiatalember érezhet. Most akkor odamenjek-e a nagyszünetben ahhoz a zöld szemű,szőke lányhoz a 2/c-ből, vagy ne? Kimenjek a konyhába, vagy ne? Petőfi meglehetősen gyenge, nyakatekert szellemeskedése semmi másra nem szolgál, mint ennek a kamasz-zavarodottságnak a leplezésére. Mint a hogy a dohányzás is lehet olykor kamasz-vagánykodás.

Örömmel közölhetjük, hogy a konyhai dolgozó egyáltalán nem elutasító. Mint ahogy soha nem elutasítóak azok a lányok, akikhez végül oda merünk menni a nagyszünetben. Sőt. 

Képzeljünk most magunk elé ama konyhát, amibe éppen befordulunk, pipával a kézben, izzadtan, torkunkban dobogó szívvel.

Kell ott bent lennie egy tűzhelynek. A tűzhely lehet a szemközti falnál, esetleg a sarokban, vagy lehet jobbra, illetve balra. Bent van a szépség, és nyilván éppen lehajol, amint tüzet rak. Feltehetőleg meglehetős meleg van: egyrészt maga a lobogó tűz miatt, másrészt pedig azért is, mert hogy Petőfi éppenséggel júliusban vagy augusztusban írta ezt a verset – az év két legmelegebb hónapjának valamelyikén, és hát köztudomású, hogy Petőfi mindig az azonnali benyomások költője.

Az olyan embernek, aki csak a jelenben él, és akinek a múltból nincs tartalék kincse, szükségesek a benyomások; s az olyan, ha költő, a benyomások költője. Ilyen volt Petőfi. A külvilág minden apró jelensége iránt fogékonyabb lelket nála keveset találhatunk. Ez teszi, hogy minden jelentéktelen alkalomra verset ír s gyakran jelentéktelen verset. Ha fáj a szeme, ha a pipafüst kicsordítja könnyét, kész a vers.

S ha már egyszer meleg van, és konyha, ahol egy leány tüzet rak, úgy megkockáztathatjuk azt is, hogy a leány öltözéke meglehetősen könnyed. Mondhatni, lenge. Hiszen ki látott már olyan cselédet, aki egy forró konyhában, nyáridőben vastag ruhadarabokat öltene magára?

A leány (feltehetőleg cseléd, akikről ebben a remek cikkben olvashatunk) ráadásul  akarva vagy akaratlanul, erről majd később – kifejezetten kihívó pozitúrát kénytelen felvenni. Ezt maga tűzrakás aktusa kényszeríti rá. Nyilván előre kell, hogy hajoljon, így aztán a dohányzást kedvelő ifjú (Petőfi húsz évesen írta ezt a művet) meglehetősen igéző szemszögből pillantja meg a leányt. Akár jobbra, akár balra, akár a szemközt is van az a tűzhely.

Egyetlen dolog azoban kizárt: hogy ebből a szögből az ifjú meglássa a lány szemét is. Hacsak egyetlen esetben nem. Mégpedig abban az esetben, ha a lány a tűzrakás közben rápillant az érkezőre (Én beléptem, ő rámnézett). A lány nyilván ki van pirulva, ami csak még pikánsabbá teszi ezt a képet.

És itt jön a mű egyik legmeghökkentőbb fél mondata, az égő pipám kialudott. Már az imént tisztáztuk, hogy egy pipa parazsának felszításához meglehetősen sok időre van szükség. Hogy aztán egy javában égő pipa parazsa teljesen kialudjon, ahhoz is el kell telnie némi időnek. Hosszú tíz perceknek. Hogy ezalatt az idő alatt mi is történhetett, ott már a képzeletünkre vagyunk kénytelenek hagyatkozni. Azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy Petőfi esetében a pipa és a szerelem igen közel állt egymáshoz (van is egy verse a közeli kapcsolatról). Ennek a műnek a fő motívumai a tűz és a leányszem. De fel kell idéznünk gondolatban egy másik művet is. Ebben a műben majd

Tüzesen süt le a nyári nap sugára / Az ég tetejéről a juhászbojtárra.

Itt is látunk egy alacsony sorsú, előre hajolva házimunkát végző, lenge öltözetű leányt. A leány is ráveti majd kökényszeme sugarát egy bizonyos ifjúra. Az a munkafolyamat is félbeszakad majd hamarosan, és egészen más jellegű cselekvésformába csap át. A János vitéz elemzése azonban egy másik, nagyobb lélegzetű bejegyzés tárgya lesz hamarosan.